Elő kezdtük venni őseink buzgóságát

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2006. évre imaévet hirdetett meg a nemzet lelki megújulásáért. Az elcsatolt magyar püspökségekkel együtt csatlakoztunk a felhíváshoz: imádkoztunk a családok megújulásáért és a születendő gyermekekért. Arra kértük Urunkat, Istenünket, hogy segítse népünket visszatalálni az élet forrásaihoz. Az utóbbi évek Magyarországa 
ezt bizonyítja.

Az imádságra maga Jézus adta a legszebb példát. Gyakran imádkozott és úgy beszélt mennyei Atyjával, hogy tanítványai megkívánták a jézusi imát. Ezért fordultak hozzá, hogy tanítsa meg imádkozni. Attól a pillanattól kezdve, ki tudja hányadszor hangzik fel naponta a legszentebb imádság. Az utolsó vacsorán Jézus imádkozik önmagáért, apostolaiért és azokért, akik szavukra hinni fognak Benne. 

Az imádság olyan személyes párbeszéd az Istennel, amelynek nagy ereje van. Az imádság olyan, mint a köldökzsinór a magzatnak, majd a víz, a levegő, mert az imádkozót Isten jelenlétében tartja, fokozza szeretetét, felvértezi a kísértésekkel szemben, segíti a tisztánlátásban és erőt ad a helyes cselekvéshez. 

Fotó: Csúcs Péter

Az imádság szerető találkozás Istennel, amit mindenkinek akarnia és tanulnia kell. Az imádság nem az érzelmi húrokon keletkezik, hanem a lélek felemelése Istenhez, rácsatlakozás Istenre. 

Isten szeretetnének viszonzására, maga a Szentlélek tanít meg bennünket a hívő és imádkozó Egyház által. Az imádságban úgy vagyunk együtt és társalgunk az Istennel, mint a legjobb barátunkkal.

Sokféleképpen imádkozhatunk. 

Gondolattal, azaz benső imával, amennyiben gyakran maradunk négyszemközt Istennel, tudva azt, hogy szeret bennünket. 

Szóval is imádkozunk a közösségben, mert ahol ketten vagy hárman összejövünk Jézus nevében, ott ő is jelen van. 

Cselekedettel is imádkozunk, amikor segítünk másoknak, vagy jót teszünk egy szegénnyel. 

Állapotbeli kötelességeinket végezve szüntelen imádkozunk.

„Nemzetünk nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket” – olvastuk az imaévet meghirdető körlevélben. „Kérjük Isten irgalmát hazánkra és népünkre. Kérjük, hogy szabadítson meg minket azoktól az új veszedelmektől, amelyek a jelenben és a jövőben hitünket és életünket fenyegetik.” Éppen ezért legyen minden napunk szüntelen imádság nemzetünkért. 

Hogyan tegyük? 

Tudatosan, hittel és bizalommal, ugyanakkor egyszerűen és természetesen. 

Felkeléskor jelöljük meg magunkat a Szentháromság jelével és ajánljuk fel napi teendőinket. 

Napközben egy-egy fohásszal csatoljuk Jézushoz az elvégzett munkánkat. Pl. Istenem, segíts meg! Jézusom, bízom Benned! Uram, köszönöm. Ha számítógépen dolgozunk, ott is szükséges a mentés, máskülönben elvész a munkánk és hiába fáradoztunk. 

Lefekvéskor tekintsük át, hogy mit és hogyan tettünk a nap folyamán. A jóért mondjunk köszönetet, a hibákért kérjünk bocsánatot, és keresztvetéssel zárjuk be a napot. 

Amikor így éljük meg a napot Isten barátságában, az értékes nap lesz, mert életderű, életöröm tölt el. Nyugodtan fekhetünk le, mert életkedvvel ébredünk. 

Isten szeretetében élve, értelmünk könnyebben felismeri a jót, és akaratunk is készséges annak megtételére. Ezt az életgazdagságot állandó imádsággal érjük el.

A csíksomlyói nagy zarándoklaton, a Segítő Szűznél bátorítást nyertünk, és bízhatunk a lelki megújulásban. 

Boros Fortunát vértanú tartományfőnök 1943-ban írta: „Örvendetes tény, hogy elő kezdtük venni őseink buzgóságát, és a csíksomlyói Szűztől várjuk sok nyomorúságunkra a vigaszt. A nagy megpróbáltatások után ez mindig így volt. Őelőtte hódolatunkat kifejezzük, lelkünket megtisztítjuk, és a szentségi Jézussal egyesülünk.” 

Mindszenty bíboros a háborút követő nyomorúság közepett, 1946. november 30-án Debrecenben tartott püspökszentelési beszédében a székely nép máriás lelkületének két erőforrására hivatkozva bátorította híveit: „nem érdemelne jövőt olyan nemzet, amely múltját elrúgná magától, azt csak ócsárolni vagy csak felejteni is tudná. Ha a székelyektől elvennők Csíksomlyót és a családi érzések tiszteletét, mi maradna számukra az örvény mélységeiben?”

Urunk, Istenünk, minden nagy megpróbáltatástól mentsd meg minket, Szent Fiad, Jézus Krisztus, a Szeplőtelen Boldogasszony és a magyar szentek érdemeiért! Ámen.